Elena Walwin
A délelőtt egy pillanat alatt elszállt, az egyébként hosszú órák perceknek tűntek, amiket képtelenség volt leállítani, vagy legalább lelassítani. Az idő még akkor is eszméletlen gyorsan telt, mikor csak egymagam-ültem a tetőn élvezve a meleget, amit a nap lágyan simogató sugarai bocsájtottak ki magukból.
Idegességem egy percre sem lankadt, hiszen fejemben folyton – folyvást ment a visszaszámlálás.
Minden egyes perc elteltével idegesebb lettem, s ezen a folyamatosan fogyatkozó cigarettáim sem segítettek. Próbáltam társalogni anyával, még apához is oda mentem, de nem meglepő módon dolgoztak így rám megint nem jutott idő. Nem hibáztatom én őket, elhiszem, hogy fontos a munka, de nem hiszem, hogy egyetlen-egy délutánba bele haltak volna.
Teljesen nyugodt voltam, legalábbis annak látszottam. Ahogy egy kis szempillaspirált tettem szempilláimra és a szokásoshoz híven, elegánsan kiöltöztem. Nem volt ellenvetésem az elegancia ellen, vagyis nem éreztem, hogy lenne. Esélyesnek láttam, hogy ez csak a már 16 éve tartó eleganciának köszönhető, amiben nevelkedtem, de egészen addig, míg nem zavart kimondottan ezen nem gondolkodtam el huzamosabban. A kis fehér nyári ruha, amit magamra kaptam, s a kis topánka sem okozott csalódást-eleganciát illetően. Pár hajtincsemet besütöttem, s egy hullámcsattal eltűztem, majd lementem a földszintre. Kistáskámba bele csúsztattam egy-két szál cigarettát, hátha Harry nem rohan el azonnal, ahogy meglátja őket. Nem ügyelve a mindennapi nyugalomra csattogtam le a lépcsőn, ami mondhatjuk hirtelen felindulás volt. Anya, kérdő tekintetével ütköztem össze, ahogy fejére tolta kis fekete keretes szemüvegét, ezzel megszabályozva pár kósza hajtincsét.
- Hová készülsz? – kérdezte kíváncsian.
- Pár barátommal találkozom – feleltem, remélve, hogy nem jön rá füllentésemre.
- Érezd jól magad – eresztett felém, egy fél perces mosolyt, majd rögtön visszafordult laptopja felé.
- Meg lesz – mormoltam orrom alatt alig hallhatóan, miközben kilibbentem a bejárati ajtón. A kellemes augusztusi szél bele kapott ruhámba, de annak minimális feszülése miatt nem libbenhetett fel.
Napszemüvegem könnyedén helyeztem szememre, és lassan de ütemes tempóban elindultam a megbeszélt helyre, amit a délelőtt folyamán véglegesen letisztáztunk Harryvel.
Ütemesen haladtam, de előfordult, hogy annyira gondolataimba merültem, hogy lassabb lettem, vagy épp gyorsabb. A tempóm folyamatos változtatása eredményezte, hogy késve értem a megbeszélt helyre, de boldogan tisztázhattam le magamba, hogy Harry megvárt. Annyira más volt, mint tegnap este.
Kockás ing volt rajta, fekete farmer és egy tornacipő. Az ingje alól kilógott pár nyaklánc, s én rögtön elkönyveltem magamban mennyire jól néz ki. Köszöntöttük egymást, de meglepett mikor egy hatalmas öleléssel jutalmazott. Életemben most először éreztem magam idétlennek elegánsan kiöltözve. Az előttem ülő laza srác teljesen mást nyújtott most mint tegnap, ami számomra kicsit meglepő volt.
Nyilvánvaló zavar ült ki arcomra mikor sokan megbámultak minket, vagy épp engem,hogy mit csinál egy olyan srác, mint Harry egy magam fajtával. Vajon mit akarhat tőlem?
A délelőtt egy pillanat alatt elszállt, az egyébként hosszú órák perceknek tűntek, amiket képtelenség volt leállítani, vagy legalább lelassítani. Az idő még akkor is eszméletlen gyorsan telt, mikor csak egymagam-ültem a tetőn élvezve a meleget, amit a nap lágyan simogató sugarai bocsájtottak ki magukból.
Idegességem egy percre sem lankadt, hiszen fejemben folyton – folyvást ment a visszaszámlálás.
Minden egyes perc elteltével idegesebb lettem, s ezen a folyamatosan fogyatkozó cigarettáim sem segítettek. Próbáltam társalogni anyával, még apához is oda mentem, de nem meglepő módon dolgoztak így rám megint nem jutott idő. Nem hibáztatom én őket, elhiszem, hogy fontos a munka, de nem hiszem, hogy egyetlen-egy délutánba bele haltak volna.
Teljesen nyugodt voltam, legalábbis annak látszottam. Ahogy egy kis szempillaspirált tettem szempilláimra és a szokásoshoz híven, elegánsan kiöltöztem. Nem volt ellenvetésem az elegancia ellen, vagyis nem éreztem, hogy lenne. Esélyesnek láttam, hogy ez csak a már 16 éve tartó eleganciának köszönhető, amiben nevelkedtem, de egészen addig, míg nem zavart kimondottan ezen nem gondolkodtam el huzamosabban. A kis fehér nyári ruha, amit magamra kaptam, s a kis topánka sem okozott csalódást-eleganciát illetően. Pár hajtincsemet besütöttem, s egy hullámcsattal eltűztem, majd lementem a földszintre. Kistáskámba bele csúsztattam egy-két szál cigarettát, hátha Harry nem rohan el azonnal, ahogy meglátja őket. Nem ügyelve a mindennapi nyugalomra csattogtam le a lépcsőn, ami mondhatjuk hirtelen felindulás volt. Anya, kérdő tekintetével ütköztem össze, ahogy fejére tolta kis fekete keretes szemüvegét, ezzel megszabályozva pár kósza hajtincsét.
- Hová készülsz? – kérdezte kíváncsian.
- Pár barátommal találkozom – feleltem, remélve, hogy nem jön rá füllentésemre.
- Érezd jól magad – eresztett felém, egy fél perces mosolyt, majd rögtön visszafordult laptopja felé.
- Meg lesz – mormoltam orrom alatt alig hallhatóan, miközben kilibbentem a bejárati ajtón. A kellemes augusztusi szél bele kapott ruhámba, de annak minimális feszülése miatt nem libbenhetett fel.
Napszemüvegem könnyedén helyeztem szememre, és lassan de ütemes tempóban elindultam a megbeszélt helyre, amit a délelőtt folyamán véglegesen letisztáztunk Harryvel.
Ütemesen haladtam, de előfordult, hogy annyira gondolataimba merültem, hogy lassabb lettem, vagy épp gyorsabb. A tempóm folyamatos változtatása eredményezte, hogy késve értem a megbeszélt helyre, de boldogan tisztázhattam le magamba, hogy Harry megvárt. Annyira más volt, mint tegnap este.
Kockás ing volt rajta, fekete farmer és egy tornacipő. Az ingje alól kilógott pár nyaklánc, s én rögtön elkönyveltem magamban mennyire jól néz ki. Köszöntöttük egymást, de meglepett mikor egy hatalmas öleléssel jutalmazott. Életemben most először éreztem magam idétlennek elegánsan kiöltözve. Az előttem ülő laza srác teljesen mást nyújtott most mint tegnap, ami számomra kicsit meglepő volt.
Nyilvánvaló zavar ült ki arcomra mikor sokan megbámultak minket, vagy épp engem,hogy mit csinál egy olyan srác, mint Harry egy magam fajtával. Vajon mit akarhat tőlem?
Harry Styles
Aranyos volt ahogy minden egyes felénk irányuló pillantástól
elpirult,s zavarba jött. Élveztem,hogy együtt tölthetünk egy kis időt,ahogy azt
is,hogy mennyire őszinte volt velem egy idő után.
Sok mindent elmondott magáról,olyanokat amiket az éjjeli traccspartin nem említett meg,s olyanokról is beszéltünk amit már ki is tárgyaltunk éjjel. Tudtam,hogy nem sok időm van mielőtt megkér,hogy én is meséljek magamról. Gondolkodni kezdtem mit is tehetnék,hiszen szinte minden történet egy véghez vezetett. Még ha a történetekből kiragadott szálakat is néztük volna..Minden ugyanahhoz a személyhez vezethető vissza,akiről semmiképp nem akarok beszélni. Se most,se máskor. Elena előtt nem.
Tisztában vagyok vele,hogy az ha elmondom neki mi a helyzet,egy döntő dolog a mi kezdetleges barátságunkba és ezt nem akartam kockáztatni. Néha-néha rám jött a hév,hogy itt az idő mondjam el neki,de tisztázzam le vele,hogy minden akaratom ellenére történt és van most is,de olyankor mindig eszembe jut mennyire más lenne velem akkor. Felötlött bennem,hogy talán leírom neki.
SMS-ben,levélben bárhogy csak ne keljen személyesen elmondanom. Nem mintha olyan nagy dolog lett volna.. Egyszerűen akaratom ellenére bele kevertek valami olyanba amibe magamtól soha nem mentem volna bele. S ez bosszantott, pláne most,hogy megismertem ezt a lányt.
Sok mindent elmondott magáról,olyanokat amiket az éjjeli traccspartin nem említett meg,s olyanokról is beszéltünk amit már ki is tárgyaltunk éjjel. Tudtam,hogy nem sok időm van mielőtt megkér,hogy én is meséljek magamról. Gondolkodni kezdtem mit is tehetnék,hiszen szinte minden történet egy véghez vezetett. Még ha a történetekből kiragadott szálakat is néztük volna..Minden ugyanahhoz a személyhez vezethető vissza,akiről semmiképp nem akarok beszélni. Se most,se máskor. Elena előtt nem.
Tisztában vagyok vele,hogy az ha elmondom neki mi a helyzet,egy döntő dolog a mi kezdetleges barátságunkba és ezt nem akartam kockáztatni. Néha-néha rám jött a hév,hogy itt az idő mondjam el neki,de tisztázzam le vele,hogy minden akaratom ellenére történt és van most is,de olyankor mindig eszembe jut mennyire más lenne velem akkor. Felötlött bennem,hogy talán leírom neki.
SMS-ben,levélben bárhogy csak ne keljen személyesen elmondanom. Nem mintha olyan nagy dolog lett volna.. Egyszerűen akaratom ellenére bele kevertek valami olyanba amibe magamtól soha nem mentem volna bele. S ez bosszantott, pláne most,hogy megismertem ezt a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése