2013. május 7., kedd

PART ONE



' Harry Styles  '


A hall tele volt elegánsabbnál elegánsabb  nőkkel, fiatal lányokkal. Unottan néztem körbe a termen,és mértem fel az egyforma kinézetű hölgyeket. Reménykedtem benne,hogy egyszer csak szememet megüti egy olyan lány, akivel esetleg közelebbről is megismerkednék,persze valamilyen szinten tudtam,hogy ez nem lehetséges. Minden ilyen alkalommal ugyan azok az előkelő nők voltak itt a majdnem kétszer olyan idős milliomos férjükkel. Meg nevettetett a gondolat, hogy mennyire vonzódnak minden egyes férfihoz, aki szembe jön velük. Hiába is nem nyújthat valami nagy élvezetet egy 50 fölötti férfi, akit jobban lefoglal a munka, mint a felesége. Na, nem mintha annyira csodáltam volna. Ezekben a nőkben semmi nincsen. Mindegyikük ugyan olyan elkényeztetett és kényes. Ezek a nők elegánsnak hívják magukat, de én ezt másnak mondanám. Nem ítélhetem el őket, hiszen többségüket nem ismerem, de a véleményem már ránézésből is ki szokott alakulni. Nagyot kortyoltam whisky-s poharamból majd a maró alkohol könnyen csúszott le torkomon, miközben végig marta az egész nyelőcsövem. Szememmel még mindig a tömeget fürkésztem, valamilyen új arcot kerestem. Néha meg-megakadt egy-egy még ismeretlen arcon a szemem, de később aztán rá kellett jönnöm,hogy azok sem olyan ismeretlenek, mint gondoltam. Néha elgondolkodtam mit is keresek én ilyen helyeken. Korántsem vagyok az a személy, akinek ilyen helyekre illik. Egyszerűen az apám úgy gondolta majd én eljárkálok helyette az ilyen puccos eseményekre. Ezt az egészet pedig azzal magyarázza, hogy neki „nincs elég ideje”. Gondolataim egyre fürgébben buktak ki ismételten, de ezzel már nem is foglalkoztam csak szántottam tovább a hotel hall-ját a tekintetemmel. Szemöldököm ráncoltam miközben hátulról mértem fel egy most belépő fiatal lányt. Arcát ugyan csak egy pillanatra láthattam oldalról, mert utána elfordította fejét, de valamiért úgy gondoltam meg kell néznem magamnak. Még pár percig álltam türelmesen arra várva, hogy a lány felém forduljon vagy csak ebbe az irányba, de minden hiába. Nyugodtan és ráérősen beszélgetett a mellette álló középkorú nővel és annak férjével. Végig néztem, ahogy egy idősebb nő oda megy és megöleli a lányt. A szituációt elnézve valószínű a lány a szüleivel jött és most van itt először. Őrjítő és egyben idegtépő volt az a pár perc, míg türelmetlenül vártam, hogy a lány végre felém forduljon és megnézhessem arcát. Amit eddig láttam igen kevésnek bizonyult. Szőke haja göndörön hullott le válláról. Hátul két kisebb tincs meg volt tűzve, olyan elegáns volt. Rá bátran mondtam,hogy elegáns, hiszen az első pillanattól látni lehetett rajta. A beszélgetés lassan befejeződni látszott én pedig kíváncsian vártam, hogy elinduljon valamerre. A szívem valamilyen ismeretlen okból hatalmasat dobbant mikor megfordult és smaragdzöld szemeit szemeimbe vájta. Látszott a tekintetén,hogy nem szándékosan nézett a szemembe. Tekintetünk egyszerűen találkozott és véletlenszerűen olvadtak egymásba szemeink. Élénkzöld szemeit sötét pillák keretezték, ajkai szó szerint gyönyörűek voltak, arcán pirosító pihent és tette pirospozsgássá bőrét. A szám tátva maradt, de persze kontrolláltam magam és becsuktam. A lány arcára egy gyönyörű ám félénk mosoly húzódott, ami egyszerűen megbabonázott. Légzésem szaporább lett, egyszerűen nem tudtam parancsolni fürge szívverésemnek. Az eltűzött tincseiből az egyik rakoncátlan szemébe hullott, eltakarva előlem valószínű kicsit pirosabb arcát. Szám tudatomon kívül kunkorodott mosolyra,önkívületi állapotban vizsgáltam tovább a lányt, ahogy lassú ám magabiztos léptekkel követi édesanyját egy testesebb,kidolgozott testű férfihoz. A férfi arcára mosoly húzódott mikor megpillantotta a szőke lányt, magához húzta,s apró puszit nyomott feje búbjára. Egyre tisztább volt,hogy a lány szüleit nem most látom itt először,hiszen nagyon befolyásos embernek tűnnek. Elnézve az arcán még néhol ott pihenő gyermeteg vonásokat le tudtam venni, hogy nem sokkal lehet fiatalabb nálam. Megmosolyogtam szégyenlős mosolyát, ami valószínű azért bukkant elő, mert valaki megdicsérte mekkorát, nőt,vagy milyen gyönyörű lett. Ami igaz is volt. Ugyan azt nem tudom megmondani mekkorát nőtt,de azt biztosra állíthatom,hogy gyönyörű lány. Anyja felé fordult, súgott neki valamit, amit a nő egy mosollyal fűszerezett bólintással nyugtázott,majd elengedte lánya vállát. A lány érdeklődéssel az arcán indult a hosszú folyosó felé ahol a képek ki voltak állítva. Nagyot kortyoltam italomból majd én is elindultam ugyan abba az irányba. A szerencsémnek tudható be,hogy rajtunk kívül alig páran gyönyörködtek a képekben. Párszor végig kellett futtatnom tekintetem a sorok között mire meg találtam a keresett lányt,de  akkor magabiztosan léptem oda mellé. Szemmel láthatóan erősebben fogta a poharát . A jelenlétem kicsit megugrasztotta.
- Nem akartalak megijeszteni – mosolyogtam rá. Szeme sarkából figyelt egy csöppet rám majd mosoly húzódott arcára,s bólintott egyet.
- Harry Styles – nyújtottam felé kezem,amit vonakodva ugyan de elfogadott.
- Elena Walwin – mosolygott rám félénk ám gyönyörű mosolyával.
- Nagyon örülök – mosolyogtam vissza. Bólintása elárulta,hogy ő is örül ám még meg van szeppenve. Őrülten próbáltam találni valami témát, ami esetleg őt is leköti,de a fejemben egyre értelmetlenebb és szóra nem méltó témát buktak fel,míg nem aztán eszembe jutott.
- Nem láttalak még itt – mondtam és arcát figyeltem.
- Most vagyok itt először – adott választ, de tekintetét még mindig a szebbnél-szebb képeken nyugtatta. Amolyan félénk és visszahúzódó volt,ez mellett elegáns.Szemeiben még is ott csillogott a vágy ami azt tükrözte,hogy ki akar törni …

1 megjegyzés: