' Harry Styles '
A hall tele volt elegánsabbnál elegánsabb nőkkel, fiatal lányokkal. Unottan néztem körbe
a termen,és mértem fel az egyforma kinézetű hölgyeket. Reménykedtem benne,hogy
egyszer csak szememet megüti egy olyan lány, akivel esetleg közelebbről is
megismerkednék,persze valamilyen szinten tudtam,hogy ez nem lehetséges. Minden
ilyen alkalommal ugyan azok az előkelő nők voltak itt a majdnem kétszer olyan
idős milliomos férjükkel. Meg nevettetett a gondolat, hogy mennyire vonzódnak
minden egyes férfihoz, aki szembe jön velük. Hiába is nem nyújthat valami nagy
élvezetet egy 50 fölötti férfi, akit jobban lefoglal a munka, mint a felesége. Na,
nem mintha annyira csodáltam volna. Ezekben a nőkben semmi nincsen. Mindegyikük
ugyan olyan elkényeztetett és kényes. Ezek a nők elegánsnak hívják magukat, de
én ezt másnak mondanám. Nem ítélhetem el őket, hiszen többségüket nem ismerem, de
a véleményem már ránézésből is ki szokott alakulni. Nagyot kortyoltam whisky-s
poharamból majd a maró alkohol könnyen csúszott le torkomon, miközben végig
marta az egész nyelőcsövem. Szememmel még mindig a tömeget fürkésztem,
valamilyen új arcot kerestem. Néha meg-megakadt egy-egy még ismeretlen arcon a
szemem, de később aztán rá kellett jönnöm,hogy azok sem olyan ismeretlenek,
mint gondoltam. Néha elgondolkodtam mit is keresek én ilyen helyeken. Korántsem
vagyok az a személy, akinek ilyen helyekre illik. Egyszerűen az apám úgy
gondolta majd én eljárkálok helyette az ilyen puccos eseményekre. Ezt az
egészet pedig azzal magyarázza, hogy neki „nincs elég ideje”. Gondolataim egyre
fürgébben buktak ki ismételten, de ezzel már nem is foglalkoztam csak
szántottam tovább a hotel hall-ját a tekintetemmel. Szemöldököm ráncoltam
miközben hátulról mértem fel egy most belépő fiatal lányt. Arcát ugyan csak egy
pillanatra láthattam oldalról, mert utána elfordította fejét, de valamiért úgy
gondoltam meg kell néznem magamnak. Még pár percig álltam türelmesen arra várva,
hogy a lány felém forduljon vagy csak ebbe az irányba, de minden hiába.
Nyugodtan és ráérősen beszélgetett a mellette álló középkorú nővel és annak
férjével. Végig néztem, ahogy egy idősebb nő oda megy és megöleli a lányt. A
szituációt elnézve valószínű a lány a szüleivel jött és most van itt először. Őrjítő
és egyben idegtépő volt az a pár perc, míg türelmetlenül vártam, hogy a lány
végre felém forduljon és megnézhessem arcát. Amit eddig láttam igen kevésnek
bizonyult. Szőke haja göndörön hullott le válláról. Hátul két kisebb tincs meg
volt tűzve, olyan elegáns volt. Rá bátran mondtam,hogy elegáns, hiszen az első
pillanattól látni lehetett rajta. A beszélgetés lassan befejeződni látszott én
pedig kíváncsian vártam, hogy elinduljon valamerre. A szívem valamilyen
ismeretlen okból hatalmasat dobbant mikor megfordult és smaragdzöld szemeit
szemeimbe vájta. Látszott a tekintetén,hogy nem szándékosan nézett a szemembe. Tekintetünk
egyszerűen találkozott és véletlenszerűen olvadtak egymásba szemeink. Élénkzöld
szemeit sötét pillák keretezték, ajkai szó szerint gyönyörűek voltak, arcán
pirosító pihent és tette pirospozsgássá bőrét. A szám tátva maradt, de persze kontrolláltam
magam és becsuktam. A lány arcára egy gyönyörű ám félénk mosoly húzódott, ami
egyszerűen megbabonázott. Légzésem szaporább lett, egyszerűen nem tudtam
parancsolni fürge szívverésemnek. Az eltűzött tincseiből az egyik rakoncátlan
szemébe hullott, eltakarva előlem valószínű kicsit pirosabb arcát. Szám
tudatomon kívül kunkorodott mosolyra,önkívületi állapotban vizsgáltam tovább a lányt,
ahogy lassú ám magabiztos léptekkel követi édesanyját egy testesebb,kidolgozott
testű férfihoz. A férfi arcára mosoly húzódott mikor megpillantotta a szőke
lányt, magához húzta,s apró puszit nyomott feje búbjára. Egyre tisztább
volt,hogy a lány szüleit nem most látom itt először,hiszen nagyon befolyásos
embernek tűnnek. Elnézve az arcán még néhol ott pihenő gyermeteg vonásokat le
tudtam venni, hogy nem sokkal lehet fiatalabb nálam. Megmosolyogtam szégyenlős mosolyát,
ami valószínű azért bukkant elő, mert valaki megdicsérte mekkorát, nőt,vagy
milyen gyönyörű lett. Ami igaz is volt. Ugyan azt nem tudom megmondani mekkorát
nőtt,de azt biztosra állíthatom,hogy gyönyörű lány. Anyja felé fordult, súgott
neki valamit, amit a nő egy mosollyal fűszerezett bólintással nyugtázott,majd
elengedte lánya vállát. A lány érdeklődéssel az arcán indult a hosszú folyosó
felé ahol a képek ki voltak állítva. Nagyot kortyoltam italomból majd én is
elindultam ugyan abba az irányba. A szerencsémnek tudható be,hogy rajtunk kívül
alig páran gyönyörködtek a képekben. Párszor végig kellett futtatnom tekintetem
a sorok között mire meg találtam a keresett lányt,de akkor magabiztosan léptem oda mellé. Szemmel
láthatóan erősebben fogta a poharát . A jelenlétem kicsit megugrasztotta.
- Nem akartalak megijeszteni – mosolyogtam rá. Szeme sarkából figyelt egy csöppet rám majd mosoly húzódott arcára,s bólintott egyet.
- Harry Styles – nyújtottam felé kezem,amit vonakodva ugyan de elfogadott.
- Elena Walwin – mosolygott rám félénk ám gyönyörű mosolyával.
- Nagyon örülök – mosolyogtam vissza. Bólintása elárulta,hogy ő is örül ám még meg van szeppenve. Őrülten próbáltam találni valami témát, ami esetleg őt is leköti,de a fejemben egyre értelmetlenebb és szóra nem méltó témát buktak fel,míg nem aztán eszembe jutott.
- Nem láttalak még itt – mondtam és arcát figyeltem.
- Most vagyok itt először – adott választ, de tekintetét még mindig a szebbnél-szebb képeken nyugtatta. Amolyan félénk és visszahúzódó volt,ez mellett elegáns.Szemeiben még is ott csillogott a vágy ami azt tükrözte,hogy ki akar törni …
- Nem akartalak megijeszteni – mosolyogtam rá. Szeme sarkából figyelt egy csöppet rám majd mosoly húzódott arcára,s bólintott egyet.
- Harry Styles – nyújtottam felé kezem,amit vonakodva ugyan de elfogadott.
- Elena Walwin – mosolygott rám félénk ám gyönyörű mosolyával.
- Nagyon örülök – mosolyogtam vissza. Bólintása elárulta,hogy ő is örül ám még meg van szeppenve. Őrülten próbáltam találni valami témát, ami esetleg őt is leköti,de a fejemben egyre értelmetlenebb és szóra nem méltó témát buktak fel,míg nem aztán eszembe jutott.
- Nem láttalak még itt – mondtam és arcát figyeltem.
- Most vagyok itt először – adott választ, de tekintetét még mindig a szebbnél-szebb képeken nyugtatta. Amolyan félénk és visszahúzódó volt,ez mellett elegáns.Szemeiben még is ott csillogott a vágy ami azt tükrözte,hogy ki akar törni …
Kerlek hozz uj reszt^^engem mar nagyon erdekel!
VálaszTörlés