#SAJNÁLOM

Sokat gondolkodtam,hogy mit is kéne írnom,hiszen nem arról van szó,hogy nem írok ebbe a blogba többet,vagy ilyesmi. Egyszerűen egy kis időre szüneteltetnem kell a blogot. Ez a kis idő körülbelül egy hónap. Szégyenlem magam,mert úgy álltam neki ennek a blognak,hogy rendesen csinálni fogom,és nem lesz semmi ami majd arra késztessen,hogy akár csak egy ideig is abba hagyjam. Most viszont személyes okokból kifolyólag szüneteltetnem kell a blogot. 

Mint már említettem nagyon röstellem magam ez miatt,de nincs mit tenni. Az eddigi részek amik kint vannak / noha tudom,nem sok / elmennek egy Prológusnak is. Szeretném ha mindenki úgy tekintene erre az egészre, mintha kiraktam volna egy előzetest és arra kérnék mindenkit,hogy türelemmel várjanak az első részig. Szeretném,ha így állnátok hozzá.

Köszönöm! xoxo

PART FOUR

Elena Walwin

A délelőtt egy pillanat alatt elszállt, az egyébként hosszú órák perceknek tűntek, amiket képtelenség volt leállítani, vagy legalább lelassítani. Az idő még akkor is eszméletlen gyorsan telt, mikor csak egymagam-ültem a tetőn élvezve a meleget, amit a nap lágyan simogató sugarai bocsájtottak ki magukból.
Idegességem egy percre sem lankadt, hiszen fejemben folyton – folyvást ment a visszaszámlálás.
Minden egyes perc elteltével idegesebb lettem, s ezen a folyamatosan fogyatkozó cigarettáim sem segítettek. Próbáltam társalogni anyával, még apához is oda mentem, de nem meglepő módon dolgoztak így rám megint nem jutott idő. Nem hibáztatom én őket, elhiszem, hogy fontos a munka, de nem hiszem, hogy egyetlen-egy délutánba bele haltak volna.
Teljesen nyugodt voltam, legalábbis annak látszottam. Ahogy egy kis szempillaspirált tettem szempilláimra és a szokásoshoz híven, elegánsan kiöltöztem. Nem volt ellenvetésem az elegancia ellen, vagyis nem éreztem, hogy lenne. Esélyesnek láttam, hogy ez csak a már 16 éve tartó eleganciának köszönhető, amiben nevelkedtem, de egészen addig, míg nem zavart kimondottan ezen nem gondolkodtam el huzamosabban. A kis fehér nyári ruha, amit magamra kaptam, s a kis topánka sem okozott csalódást-eleganciát illetően. Pár hajtincsemet besütöttem, s egy hullámcsattal eltűztem, majd lementem a földszintre. Kistáskámba bele csúsztattam egy-két szál cigarettát, hátha Harry nem rohan el azonnal, ahogy meglátja őket. Nem ügyelve a mindennapi nyugalomra csattogtam le a lépcsőn, ami mondhatjuk hirtelen felindulás volt. Anya, kérdő tekintetével ütköztem össze, ahogy fejére tolta kis fekete keretes szemüvegét, ezzel megszabályozva pár kósza hajtincsét.
- Hová készülsz? – kérdezte kíváncsian.
- Pár barátommal találkozom – feleltem, remélve, hogy nem jön rá füllentésemre.
- Érezd jól magad – eresztett felém, egy fél perces mosolyt, majd rögtön visszafordult laptopja felé.
- Meg lesz – mormoltam orrom alatt alig hallhatóan, miközben kilibbentem a bejárati ajtón. A kellemes augusztusi szél bele kapott ruhámba, de annak minimális feszülése miatt nem libbenhetett fel.
Napszemüvegem könnyedén helyeztem szememre, és lassan de ütemes tempóban elindultam a megbeszélt helyre, amit a délelőtt folyamán véglegesen letisztáztunk Harryvel.
Ütemesen haladtam, de előfordult, hogy annyira gondolataimba merültem, hogy lassabb lettem, vagy épp gyorsabb. A tempóm folyamatos változtatása eredményezte, hogy késve értem a megbeszélt helyre, de boldogan tisztázhattam le magamba, hogy Harry megvárt. Annyira más volt, mint tegnap este.
Kockás ing volt rajta, fekete farmer és egy tornacipő. Az ingje alól kilógott pár nyaklánc, s én rögtön elkönyveltem magamban mennyire jól néz ki. Köszöntöttük egymást, de meglepett mikor egy hatalmas öleléssel jutalmazott. Életemben most először éreztem magam idétlennek elegánsan kiöltözve. Az előttem ülő laza srác teljesen mást nyújtott most mint tegnap, ami számomra kicsit meglepő volt.
Nyilvánvaló zavar ült ki arcomra mikor sokan megbámultak minket, vagy épp engem,hogy mit csinál egy olyan srác, mint Harry egy magam fajtával. Vajon mit akarhat tőlem?

Harry Styles

Aranyos volt ahogy minden egyes felénk irányuló pillantástól elpirult,s zavarba jött. Élveztem,hogy együtt tölthetünk egy kis időt,ahogy azt is,hogy mennyire őszinte volt velem egy idő után.
Sok mindent elmondott magáról,olyanokat amiket az éjjeli traccspartin nem említett meg,s olyanokról is beszéltünk amit már ki is tárgyaltunk éjjel. Tudtam,hogy nem sok időm van mielőtt megkér,hogy én is meséljek magamról. Gondolkodni kezdtem mit is tehetnék,hiszen szinte minden történet egy véghez vezetett. Még ha a történetekből kiragadott szálakat is néztük volna..Minden ugyanahhoz a személyhez vezethető vissza,akiről semmiképp nem akarok beszélni. Se most,se máskor. Elena előtt nem.
Tisztában vagyok vele,hogy az ha elmondom neki mi a helyzet,egy döntő dolog a mi kezdetleges barátságunkba és ezt nem akartam kockáztatni. Néha-néha rám jött a hév,hogy itt az idő mondjam el neki,de tisztázzam le vele,hogy minden akaratom ellenére történt és van most is,de olyankor mindig eszembe jut mennyire más lenne velem akkor. Felötlött bennem,hogy talán leírom neki.
SMS-ben,levélben bárhogy csak ne keljen személyesen elmondanom. Nem mintha olyan nagy dolog lett volna.. Egyszerűen akaratom ellenére bele kevertek valami olyanba amibe magamtól soha nem mentem volna bele. S ez bosszantott, pláne most,hogy megismertem ezt a lányt.

PART THREE

Elena Walwin

 

Az estém hátralévő része nagyrészt forgolódással telt , miközben igyekeztem álomba merülni elég csekély esélyekkel. Folyton csak egyik oldalamról a másikra fordultam,és rágtam magam a különböző témájú gondolataimon. Legfőképpen viszont a mai „randim” foglalkoztatott. Harry annyira más mint én,mégis annyira megértő velem. Habár a sorsunk és az életvitelünk ugyan az, mindketten máshogy állunk a dolgokhoz. Próbáltam csitítani gondolataimat,vagy legalább más irányba terelni,hogy ne ez járjon folyton bennem,de teljesen sikertelen volt minden efelé intézett próbálkozásom. Számat megelégelt sóhaj hagyta el mikor hátamra vágtam magam, és az utca fényei által megvilágított plafont kezdtem vizsgálni. Kínomban elkezdtem végig gondolni eddigi életemet. Minden egyes részletét végig gondoltam , egészen a születésemtől a ma/tegnap estéig mikor találkoztam Harryvel.
A szüleim nagyon befolyásos cégvezetők,így már születésem óta alig találkozom velük. Anya addig volt velem otthon,míg muszáj volt,de talán tekinthetek erre az egészre úgy mintha ő lenne a dadám vagy valakim. Először tekintenék „anyaként”  Odettre a dadámra,mint anyára. Ez csúnyán hangzik,de ez az igazság. Odett a dadám már 2 éves korom óta és ezt nem tudom csak úgy figyelmen kívül hagyni. Többet tud rólam mint bárki és ez elszomorító. Mintha a plafon egy vetítővászon lenne bámultam a plafonra és láttam magam előtt az események véget nem érő kis filmjét. Telefonom hirtelen rezgése megijesztett. Szokatlan volt,eddig senki nem keresett ilyen későn,tekintettel arra milyen szigorúak a szüleim. A telefonért nyúltam mielőtt még bárki meghalja és feloldottam a billentyűzárat.

„ Nem tudok aludni. xx H”

Szemeim elkerekedtek,ajkaim leheletnyit elváltak egymástól. Agykerekeim zakatoltak miközben azon tűnődtem válaszoljak-e vagy sem. A választ ugyan bepötyögtem ,ami röviden annyi volt,hogy én sem,de nem küldtem el. Ujjam a Válasz gomb felett lebegett,eszeltem mi lenne a helyes. Alsó ajkam fogaim közé vettem miközben lassan elküldtem a választ. Összeszorítottam a szemem mikor elkönyveltem magamban,hogy ezzel a cselekedetemmel elintéztem,hogy még jó darabig ne aludjak.
Síri csöndben vártam,hogy telefonom ismét rezegni kezdjen. Nem kellett sokat várnom,talán 1-2 perc volt.

„ Mesélj magadról. xx „

Ismét gondolkodni kezdtem,mit is mesélhetnék egy ilyen fiúnak. Megint eszembe jutott mennyire hasonló az életünk, mégis mennyire más. Furcsa volt ezt végig gondolni,és egyre ostobább gondolatnak tűnt. Mit mesélhetnék neki? Mindent tud rólam,hiszen az életünk ugyan olyan. Felmerült bennem mi lesz ha unalmasnak talál. Nem volt kizárt, ezzel is számolnom kellett. Alsó ajkam fogaim közé vettem miközben lassan a választ kezdtem pötyögni. Tudtam ha most nem,délután mesélnem kell neki. Élőben meg még kevésbé szerettem volna. Telefonon keresztül nem látja az arcom,írhatok amit szeretnék nem kell kimutatni az érzelmeim vagy esetleg a gondolataim. Ujjaim kicsit ütemesebbek lettek a gondolatra mennyivel könnyebb itt mesélni magamról. Nem akartam untatni az alap dolgokkal így leírtam a magán suliról a tudnivalókat,meg,hogy milyen nyelveket tanulok. Nem épp a legszemélyesebb dolgok amiket egy bemutatkozásnál el lehet mondani,de nem szerettem az életemről beszélni. Amint elküldtem meg is bántam. Miért égetem le magam azzal,hogy az iskoláról és a tanulásról kezdek társalogni egy olyan fiúval mint Harry?! Arcomat tenyerembe temettem miközben vártam is meg nem is a telefon jelzését,ami nem sokkal később meg is történt. A válaszán meglepődtem hiszen érdeklődő jellegű volt. Egy idő után már nem is pillantottam az órára. Sokáig váltogattuk az üzeneteket egyre többet megtudva a másikról. Szerencsére a szó hamar elterelődött rólam és arra kértem Harryt,hogy meséljen egy kicsit magáról. Érdekes volt,mert nem jött rögtön válasz mint addig.
Tanakodtam vajon azért,mert nem szívesen beszélne magáról vagy mert annyit ír. Az első tippem látszott beigazolódni mikor megkaptam az SMS-t. Azt mondta a szüleinkből kiindulva nem sokkal volt eltérőbb élete az enyémtől,így nem untat vele. Kíváncsiságom nem adott alább és tovább kérdezgettem múltjával kapcsolatban. Eléggé kiakaszthattam ezekkel a kérdésekkel,mert az azt követő SMS-ei rövidek,és alig árultak el bármit is,majd nem sokkal később elköszönt. Sóhajtottam mikor elküldtem neki az utolsó üzenetet amiben viszont kívántam neki jó éjszakát. A telefont az éjjeli szekrényre tettem, majd ismételten forgolódni kezdtem az ágyban. Folyamatosan csak arra tudtam gondolni miért nem akar nekem mesélni magáról és az életéről. Habár tudtam,milyen élete lehetett vagy legalábbis elképzelésem volt róla,de mégis csak jobb lett volna tőle hallani …

Harry Styles

Tényleg,őszintén érdekelt Elena élete bár nem igazán mondott újat azokkal amiket leírt. Ám amikor az én életemről kezdett kérdezgetni kicsit elkomolyodtam. Nem szerettem beszélni erről senkivel.
Utáltam elmondani mennyire el voltam hanyagolva mindig is és ,hogy mennyire nem találom meg a közös hangot apámmal. Annyira ragaszkodik hozzá,hogy a céget én vigyem majd tovább,hogy nem veszi észre mennyire nem szeretném. Anyám pedig.. Próbál megbújni apám árnyékában. Nem emlékszem olyanra mikor ki állt volna mellettem vagy szembe szállt volna bármivel kapcsolatban is apámmal. Néha elkeserített mennyire nem vagyunk egy hullámhosszon,de idővel mindent meg lehet szokni ahogy ezt is. Felmerült bennem,hogy írok Elena-nak,hogy mégsem köszönök el,de már biztosan lefeküdt. Jó érzés volt,mikor vissza írt hiszen nem számítottam bármi féle reakcióra ilyen későn. Számra akaratlan is mosoly görbült mikor eszembe jutott milyen kis esetlennek tűnt ott a hotelban.
Abban a feszes ruhában amiben szerintem levegőt sem kapott,abban a nem is tudom hány cm-es magas sarkúban és mégis azzal az ártatlan arccal. Olyan angyali volt. Azonnal megfogott noha tudtam,hogy nem lehet köztünk semmi. Hivatalosan biztos nem. Kirázott a hideg mikor ebbe bele gondoltam és mélyebben eltűnődtem rajta. Egyszer el kell mondanom Elena-nak ha azt akarom,hogy ha több nem is igaz barátok legyünk. Persze ez is miért..Apám hülyesége miatt aki ragaszkodik egy két dologhoz. Mint például ehhez is…

PART TWO

Elena Walwin

Előre is elnézést kérek a rövidebb részért,

de mára ígértem és ma az időm ennyit engedett.
Attól függetlenül remélem tetszeni fog.

Jó olvasást,és sok élményt az olvasás alatt !xx

Folyamatosan csak azokat a jelentéktelen kis számokat néztem, amik most valamiért még is értelmet nyertek.  Miután elkérte a telefonszámom és megadta az övét csak ezeket a kis számokat tudom nézni a kijelzőn. Egyszerűen képtelen vagyok megszakítani ezt a tevékenységet, habár szerintem már kívülről tudom a telefonszámot. Jelentéktelen kis ívelt vonalak, amiket a telefon betűtípusa tett ilyenné, mégis annyira sokat takarhat. Ez a fiú számomra a megtestesült titok, és vonzalom. Egyszerre érzem azt, hogy a helyes és ártatlan külső mást rejt és azt, hogy bármi áron, de meg kell ismernem. Maga a megjelenése nagy rejtély, mozdulataival és szavaival együtt. Elgondolkodtató mennyi mindent rejt egy szava vagy egy felém megtett gesztusa, mégis felébreszti bennem a gondolatot, hogy mi van, ha hülyeséget csinálok vagy bolondot saját magamból. Ezek a gondolatok alapjában megvannak minden emberben. Persze vannak, akiknek sikerül legyőzni ezt az alap félelmet minden iránt, de van, akinél megmarad.
Megráztam a fejem,hogy egy kicsit elhessegessem a fejemből ezt a fiút és letettem magam mellé a telefonom ami még mindig élének bocsájtotta ki magából a fényeket,egész addig míg pár másodperc után a billentyűzet le nem zárta önmagát. Vonakodva vettem elő cigis dobozomból egy rövid szálat amit miután megállapítottam, hogy senki nem lát meg is gyújtottam. A nikotin egyszerre töltötte fel és lohasztotta le a testem. Feltöltött,úgy éreztem minden egyes szállal újjá születek. Ám ezúttal a nikotin erős füstje sem volt képes elüldözni gondolataimból Harryt. Olyan benyomást tett rám amit nem is gondoltam volna,hogy lehetséges alig egy óra alatt. Neki mégis sikerült,és sikere biztos vagyok benne,hogy lelkesítette Őt. Telefonom türelmetlen, - egyenletes rezgésbe kezdett ami kicsi ugrásra késztetett. A kijelzőre pillantottam amolyan rutinszerű volt. Szememmel végig futottam a számokat, próbáltam elrendezni a gondolataim. Biztos voltam benne,hogy ismeretlen illető hiszen az ismerősöket nevükkel mellékelten tárolom a telefonomban. Ahogy egyre többször futtattam át szemem a számokon egyre világosabb lett ki is az aki ilyen kitartóan csörget. Jobbnak láttam nem megadni neki az örömöt miszerint vártam a hívását,vagy,hogy mikor megláttam ,hogy Ő azonnal felvettem így hagytam még pár másodpercig,hogy a rezegés kitartson majd mint aki nem tudja ki hívja felvettem a telefont.
- Igen? – kérdeztem,szokásos hangot kiadva. Legalábbis ezt reméltem,de tudtam,hogy hangom ha csak minimálisan is de remeg.
- Szia Elena. Harry vagyok – rekedt,mély hangja búgott a telefon hangszóróján keresztül utat engedve rajtam a libabőrnek.
- Szia – ugyan elsőre is tudtam ki hív,de most ,hogy meg hallottam  a nevét a saját szájából a hangom egy pillanat alatt vált szégyenlősebbé. Kuncogása kérdéseket vetett fel bennem,amikre ugyan nem kérdeztem rá,de fúrta az oldalamat.
- Mit csinálsz holnap? – kérdezte. Gondolkodni kezdtem,de nem azon mit csinálok holnap. Tudtam,hogy a holnapi napom teljesen szabad,hanem azon,hogy mi lenne a helyes ha esetleg elhív valahova.
- Tulajdonképpen semmit – válaszoltam,hogy ne nézzen hülyének esetleg ha nem válaszolok.
- Lenne kedved elmenni valamerre? – szegezte nekem a kérdést amire számítottam.
- Persze – mondtam pár pillanat tanakodás után. Jobban mondva dolgoztam azon,hogy az a „persze” ne legyen olyan gyors,és izgatott. Nyugodtnak akartam tűnni.
- Rendben akkor holnap, mondjuk a parkban – mondta.
- Rendben – bólintottam, de persze Ő ezt nem láthatta.
- Akkor, szia – köszönt el – Jó éjt – hallottam.
- Neked is szia – köszöntem el én is majd szétkapcsoltam. Gondolataim amint magam mellé tettem a telefont emészteni kezdtek és türelmetlenül „tiporták agyon egymást”. Egyik jött a másik után,ebből következett,hogy egyiknek sem értem a végére és csak gyűltek bennem a kérdések. Egy pöccintéssel levertem a hamut az égő szál végéről ami mire a tetőre élt,lassan elhalt. Végig figyeltem ahogy a tetőre esik,lassítva láttam magam előtt az egészet. Augusztus volt ugyan,de a levegő kezdett lehűlni s egyre gyakrabban futott végig rajtam a hideg. A következő nagyobb szellő hajamba kapott,meglibbentette azt,ami jó érzéssel töltött el. Olyan nagy volt a béke és a nyugalom ,amit az ember ritkán tapasztalhat de akkor nagyon jól esik neki. Lassan a cigarettám egyre jobban kezdett megfogyatkozni , és lassan a bemenetel ideje is eljött. Még egyet szippantottam a kis nikotin bombából,majd a tető egyik épp arra a részre eső cserepén elnyomtam és a csikket az ereszcsatornába dobtam. Halkan másztam be az ablakon,nem felkeltve magamra anyáék figyelmét. Minden egyes alkalommal elmondom magamnak mennyire káros a cigaretta és mennyire nem kéne,de a vágy és a tudat,hogy mennyire felpörget annyira hatalmas,hogy esélytelennek látom azt,hogy leszokjak …

PART ONE

' Harry Styles  '

A hall tele volt elegánsabbnál elegánsabb  nőkkel, fiatal lányokkal. Unottan néztem körbe a termen,és mértem fel az egyforma kinézetű hölgyeket. Reménykedtem benne,hogy egyszer csak szememet megüti egy olyan lány, akivel esetleg közelebbről is megismerkednék,persze valamilyen szinten tudtam,hogy ez nem lehetséges. Minden ilyen alkalommal ugyan azok az előkelő nők voltak itt a majdnem kétszer olyan idős milliomos férjükkel. Meg nevettetett a gondolat, hogy mennyire vonzódnak minden egyes férfihoz, aki szembe jön velük. Hiába is nem nyújthat valami nagy élvezetet egy 50 fölötti férfi, akit jobban lefoglal a munka, mint a felesége. Na, nem mintha annyira csodáltam volna. Ezekben a nőkben semmi nincsen. Mindegyikük ugyan olyan elkényeztetett és kényes. Ezek a nők elegánsnak hívják magukat, de én ezt másnak mondanám. Nem ítélhetem el őket, hiszen többségüket nem ismerem, de a véleményem már ránézésből is ki szokott alakulni. Nagyot kortyoltam whisky-s poharamból majd a maró alkohol könnyen csúszott le torkomon, miközben végig marta az egész nyelőcsövem. Szememmel még mindig a tömeget fürkésztem, valamilyen új arcot kerestem. Néha meg-megakadt egy-egy még ismeretlen arcon a szemem, de később aztán rá kellett jönnöm,hogy azok sem olyan ismeretlenek, mint gondoltam. Néha elgondolkodtam mit is keresek én ilyen helyeken. Korántsem vagyok az a személy, akinek ilyen helyekre illik. Egyszerűen az apám úgy gondolta majd én eljárkálok helyette az ilyen puccos eseményekre. Ezt az egészet pedig azzal magyarázza, hogy neki „nincs elég ideje”. Gondolataim egyre fürgébben buktak ki ismételten, de ezzel már nem is foglalkoztam csak szántottam tovább a hotel hall-ját a tekintetemmel. Szemöldököm ráncoltam miközben hátulról mértem fel egy most belépő fiatal lányt. Arcát ugyan csak egy pillanatra láthattam oldalról, mert utána elfordította fejét, de valamiért úgy gondoltam meg kell néznem magamnak. Még pár percig álltam türelmesen arra várva, hogy a lány felém forduljon vagy csak ebbe az irányba, de minden hiába. Nyugodtan és ráérősen beszélgetett a mellette álló középkorú nővel és annak férjével. Végig néztem, ahogy egy idősebb nő oda megy és megöleli a lányt. A szituációt elnézve valószínű a lány a szüleivel jött és most van itt először. Őrjítő és egyben idegtépő volt az a pár perc, míg türelmetlenül vártam, hogy a lány végre felém forduljon és megnézhessem arcát. Amit eddig láttam igen kevésnek bizonyult. Szőke haja göndörön hullott le válláról. Hátul két kisebb tincs meg volt tűzve, olyan elegáns volt. Rá bátran mondtam,hogy elegáns, hiszen az első pillanattól látni lehetett rajta. A beszélgetés lassan befejeződni látszott én pedig kíváncsian vártam, hogy elinduljon valamerre. A szívem valamilyen ismeretlen okból hatalmasat dobbant mikor megfordult és smaragdzöld szemeit szemeimbe vájta. Látszott a tekintetén,hogy nem szándékosan nézett a szemembe. Tekintetünk egyszerűen találkozott és véletlenszerűen olvadtak egymásba szemeink. Élénkzöld szemeit sötét pillák keretezték, ajkai szó szerint gyönyörűek voltak, arcán pirosító pihent és tette pirospozsgássá bőrét. A szám tátva maradt, de persze kontrolláltam magam és becsuktam. A lány arcára egy gyönyörű ám félénk mosoly húzódott, ami egyszerűen megbabonázott. Légzésem szaporább lett, egyszerűen nem tudtam parancsolni fürge szívverésemnek. Az eltűzött tincseiből az egyik rakoncátlan szemébe hullott, eltakarva előlem valószínű kicsit pirosabb arcát. Szám tudatomon kívül kunkorodott mosolyra,önkívületi állapotban vizsgáltam tovább a lányt, ahogy lassú ám magabiztos léptekkel követi édesanyját egy testesebb,kidolgozott testű férfihoz. A férfi arcára mosoly húzódott mikor megpillantotta a szőke lányt, magához húzta,s apró puszit nyomott feje búbjára. Egyre tisztább volt,hogy a lány szüleit nem most látom itt először,hiszen nagyon befolyásos embernek tűnnek. Elnézve az arcán még néhol ott pihenő gyermeteg vonásokat le tudtam venni, hogy nem sokkal lehet fiatalabb nálam. Megmosolyogtam szégyenlős mosolyát, ami valószínű azért bukkant elő, mert valaki megdicsérte mekkorát, nőt,vagy milyen gyönyörű lett. Ami igaz is volt. Ugyan azt nem tudom megmondani mekkorát nőtt,de azt biztosra állíthatom,hogy gyönyörű lány. Anyja felé fordult, súgott neki valamit, amit a nő egy mosollyal fűszerezett bólintással nyugtázott,majd elengedte lánya vállát. A lány érdeklődéssel az arcán indult a hosszú folyosó felé ahol a képek ki voltak állítva. Nagyot kortyoltam italomból majd én is elindultam ugyan abba az irányba. A szerencsémnek tudható be,hogy rajtunk kívül alig páran gyönyörködtek a képekben. Párszor végig kellett futtatnom tekintetem a sorok között mire meg találtam a keresett lányt,de  akkor magabiztosan léptem oda mellé. Szemmel láthatóan erősebben fogta a poharát . A jelenlétem kicsit megugrasztotta.
- Nem akartalak megijeszteni – mosolyogtam rá. Szeme sarkából figyelt egy csöppet rám majd mosoly húzódott arcára,s bólintott egyet.
- Harry Styles – nyújtottam felé kezem,amit vonakodva ugyan de elfogadott.
- Elena Walwin – mosolygott rám félénk ám gyönyörű mosolyával.
- Nagyon örülök – mosolyogtam vissza. Bólintása elárulta,hogy ő is örül ám még meg van szeppenve. Őrülten próbáltam találni valami témát, ami esetleg őt is leköti,de a fejemben egyre értelmetlenebb és szóra nem méltó témát buktak fel,míg nem aztán eszembe jutott.
- Nem láttalak még itt – mondtam és arcát figyeltem.
- Most vagyok itt először – adott választ, de tekintetét még mindig a szebbnél-szebb képeken nyugtatta. Amolyan félénk és visszahúzódó volt,ez mellett elegáns.Szemeiben még is ott csillogott a vágy ami azt tükrözte,hogy ki akar törni …